Egy vállalati szűrőprogram célja merőben más, mint a terápiás diagnosztika célja, ezért eszközeik is eltérők lehetnek.
A vállalati szűrőprogram feladata, hogy a jellemzően tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató személyek közül kiszűrje azokat, akik fertőzőek és ezzel csökkentse a dolgozói közösség átfertőzésének mértékét. A cél a reprodukciós ráta (R- érték) munkahelyi közösségen belüli minimalizálása. Azaz egy fertőzött személy lehetőleg minél kevesebb dolgozónak adja át a kórokozót. A R-érték minimalizálása három fontos feltétel teljesülése mellett valósul meg: pontosság, gyorsaság, megvalósíthatóság.
A pontosság alatt elsősorban a szenzitivitást értjük, azaz annak a minimalizálását, hogy potenciálisan fertőző személyeket negatív esetként értékelje a mérőrendszer. A pontosság második eleme, a fajlagosság, azaz az, hogy a pozitívnak értékelt esetek valóban fertőző esetek. Ennek a fontossága nem elhanyagolható, de ez az érték nem befolyásolja a reprodukciós rátát. Azonban, ha a fajlagosság alacsony az jelentős többletköltségeket ró a vállalatra a szükségtelenül kieső munkaerő miatt, illetve jelentősen csökkenti a program hitelességét a dolgozók és a management irányába. A pontosság kritériumánál fontos meghatároznunk, hogy kiket szeretnénk, hogy megtaláljon, azaz pozitívnak minősítsen egy szűrőprogram. Mivel itt a cél nem terápiás diagnosztikai, hanem a terjedés lassítása vagy megakadályozása, így nem a fertőzött, hanem a fertőző személyeket keressük. Ahogy azt korábban kifejtettük, a SARS- CoV-2 fertőző személyek jellemzően magas kópiaszámmal rendelkeznek és a patogén expozíciót követő első 10-14 napban vannak. Egy jó szűrési program őket találja meg nagy pontossággal.
A gyorsaság egy rendkívül fontos tényező, hiszen az idejekorán észlelt fertőző személy kiemelése a közösségből hatékonyan csökkenti a fertőzés átadásának valószínűségét.
A megvalósíthatóság kritériuma a program teljes költségein és a szervezetet terhelő logisztikai feladatokon keresztül a programba bevontak körét és az elvégzett vizsgálatok számát illetve gyakoriságát határozza meg. A jó vállalati szűrőprogram, alacsony logisztikai terhek mellett, fajlagos költség-minimalizálással (egy személy egyszeri szűrésének a költsége) teszi lehetővé a gyakori és széles körű tesztelést.
A fenti három cél gyakran egymást gyengítően vagy kizáróan jelennek meg. A SARS-CoV-2 szűréseknél a legpontosabb PCR teszt lassú, drága és jelentős logisztikai terhet ró a vállalatra.
Olyan megoldást érdemes találni, amely a pontosság (szenzitivitás) jelentős csökkentése nélkül érezhetően növeli a szűrés sebességét és teszi lehetővé a vállalaton belüli széles körben történő alkalmazhatóságát.
