Egy vírus, melyet a 2019-es év végén azonosítottak Kínában, majd ezt követőn a Covid-19 betegséget okozó koronavírusnak nevezték. Ezt a vírustörzset eddig nem mutatták ki az emberiségben. A betegség cseppfertőzéssel terjed, a becsült lappangási ideje pedig 2-14 nap közé tehető.

Tudósok szerint, a fertőző forrást a kínai Vuhan város piacán kell keresni, az ott előforduló állatok körében. Az emberek feltételezhetően a piacon árult élő állatokkal való érintkezéskor betegedtek meg. Mostanáig nem lehet tudni pontosan, milyen állatról indult a fertőzés, nagy általánosságban azonban a koronavírus forrásai a vadon élő állatok (denevérek) lehetnek.

A vírusok sajátsága, hogy csak fogékony sejtben képesek szaporodásra (bár helyesebb a sokszorozódás vagy multiplikálódás kifejezés használata). A vírusok megjelenési formája életciklusukhoz köthetően kétféle lehet.
A) A vírusrészecskék (virionok) parányi méretű (~20-400 nm átmérőjű) struktúrák. A fertőző vírusrészecske két fő összetevőből áll, és pedig vírus örökítőanyagból (genom) és fehérjeburokból (kapszid). Az vírus örökítőanyaga egyes vírusok esetében RNS, más vírusok esetében DNS, a kapszid pedig az ezt körülvevő, különböző komplexitású szerkezeti fehérjékből áll. A fehérjeburkot esetenként lipidmembrán és az abba ágyazódott további vírusfehérjék veszik körül.
B) Az ún. vegetatív forma a fogékony sejtben történő multiplikálódáshoz kötődik, ennek során a vírus örökítőanyagában kódolt genetikai információ arra készteti a sejtet, hogy utódvírusok százait, ezreit állítsa elő.
A sejt belsejében aktívan szaporodó vírus éppúgy detektálható, mint a sejtből kijutó fertőzőképes vírusrészecske, vagyis a vírusdiagnosztika szempontjából a vírus életciklusának mindkét fázisa alkalmas lehet arra, hogy segítse a fertőzött egyén vírusfertőzöttségének megállapítását.

Virológiai szempontból a szerzett immunrendszer által felismert, víruseredetű molekulákat nevezhetjük antigénnek. A vírusantigének tipikusan fehérje természetű molekulák, illetve szénhidrát- vagy lipid-oldalláncokat hordozó fehérje részletek, amelyek sajátos, adott vírusra jellemző struktúrákat hoznak létre.
A felszíni antigének számos vírus esetében változékonyak. A genetikailag közeli rokonságban álló vírusok antigénszerkezete annyira eltérő lehet, hogy az élő szervezet két teljesen eltérő antigénként ismeri fel ezeket. Az antigénszerkezet változásának üteme esetenként rendkívül gyors, amit az influenzavírusok is jól példáznak; esetükben e gyors változás miatt van szükség arra, hogy a vakcinában szereplő vírusokat évről évre kicseréljék.

Vírusdiagnosztikai szempontból lényeges megemlíteni, hogy azok a vírusfehérjék, amelyek gyenge immunogének, nem alakítanak ki jelentős antitest választ. Így egy megfelelő érzékenységű és fajlagosságú antigén-antitest kapcsolódáson alapuló diagnosztikai módszer fejlesztésénél megfelelő ismeretekkel kell rendelkezni a kérdéses vírus lehetséges célfehérjéinek immunológiai sajátságairól.

A vírus örökítő anyaga hordozza mindazon információkat, amelyek az utódvírusok előállításához szükségesek. A vírusok vagy DNS genommal, vagy RNS genommal rendelkeznek. Mindkét molekulatípus lehet egy vagy kétszálú, ha pedig egyszálú akkor lehet pozitív illetve negatív polaritású.
A molekuláris biológiai technikák – elsősorban a PCR – megjelenésével a vírusgenomok szerkezetének ismerete különösen felértékelődött a vírusdiagnosztikában, ugyanis a vírusgenomok bázissorendjének meghatározása képezi az alapját az újabb és újabb diagnosztikai módszerek fejlesztésének.

A COVID-19 betegséget előidéző SARS-CoV-2 vírus a coronavírusok közé tartozik. Ezek a legnagyobb ismert, burkos RNS-vírusok; a virion 120–160 nm átmérőjű, pleomorf, de általában gömb vagy vese alakú Genomjuk egyszálú, pozitív irányultságú RNS, nagyjából 30 ezer nukleotidbázisból áll. A viriont felépítő szerkezeti fehérjék a tüske (spike, S), membrán (M), burok (envelope, E) és nukleokapszid (N) fehérjéket kódoló gének.
Az S protein, a vírus felszínén helyezkedik el. A SARS-CoV-2 e fehérje segítségével kapcsolódik a sejtek receptoraihoz és jut be a sejtekbe. Immunogenitása és fajlagossága (specificitása) miatt számos szerológiai teszt az S fehérje, vagy annak valamelyik alegysége ellen termelődött ellenanyag kimutatásán alapszik önállóan, vagy az N fehérjével kombinációban. Az S fehérje továbbá vakcina-fejlesztések fő célpontja. Az N fehérje szerepe a vírusgenom stabilizálása és rögzítése a virionban. A SARS-CoV-2 N proteinje erősen immunogén és szerkezetileg konzervatív (kevésbé mutálódik), emiatt a diagnosztikai tesztek egy része az N fehérje kimutatását végző antigén tesztek, az ellene termelt ellenanyagok (pl. antitest tesztek), vagy az N fehérjét kódoló gén (pl. RT-qPCR) kimutatásán alapulnak.

A vírusdiagnosztika két alapvető pillérre épül. A vírusfertőzés kimutatása elvégezhető közvetlen és közvetett módszerekkel. Közvetlen (direkt) kimutatásról beszélünk, ha a vírusfertőzést a vírus valamely alkotóelemének (azaz örökítőanyag, vírusantigén) azonosításával igazoljuk, közvetett (indirekt) kimutatásról beszélünk, ha a szervezet válaszreakciójaként jelentkező vírus-specifikus antitest-termelést detektáljuk. A kérdéses vizsgálathoz gyűjtött minta levétele, szállítása, tárolása mind befolyásolhatják a teszteredményeket, ezért a tesztelési módszer kiválasztásánál ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni.

A PCR vizsgálat (annak változataival együtt) a leggyakrabban alkalmazott molekuláris biológiai módszer a vírusdiagnosztikában. A PCR mozaikszó, az angol Polymerase Chain Reaction kifejezésből vezethető le. A vírusdiagnosztikában a vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy a gyűjtött mintában jelenlévő virális örökítőanyag egy-egy kiválasztott szakaszát egy DNS- másoló enzim segítségével felsokszorozza, az így felsokszorozott DNS-t pedig megfelelő módszerekkel azonosítsa. A PCR termék azonosítására többféle megoldást kidolgoztak. A ’q’ tag az RT-qPCR mozaikszóban a kvantitatív szóra utal, és azt jelzi, hogy a módszer alkalmas a vírus örökítőanyagának mennyiségi meghatározására. Az RT-qPCR kapcsán gyakran emlegetett ’Ct érték’ a vírus mennyiségi viszonyainak kifejezésére szolgáló mérőszám, melyet egy speciális analitikai készülékben (az ún. valós-idejű PCR készülékben) mérünk. A rendszer sajátságai folytán a Ct érték és a vírus mennyisége (azaz vírus RNS kópiaszáma) között fordított arányosság áll fenn. Emiatt alacsony Ct érték (pl. 15) nagy vírus mennyiséget (azaz magas RNS kópiaszámot), magas Ct érték (pl. 35) kis vírus mennyiséget (azaz alacsony RNS kópiaszámot) jelent.
Az RT-qPCR módszer jellemző tulajdonsága, hogy nagyon alacsony vírus RNS kópiaszám kimutatását is lehetővé teszi, a kimutathatósági határ elméletileg egyetlen RNS kópia is lehet a reakciócsőben. Ugyanakkor a virális RNS kimutatása nem feltétlenül jelzi fertőző vírusok egyidejű jelenlétét, így a módszer nem alkalmas arra, hogy megbecsülje vajon a PCR pozitív egyén fertőz-e.
Bár az RT-qPCR a COVID-19 vírusdiagnosztika ’gold standard’ módszere, hátrányai is vannak. Ezek közül az infrastruktúra kialakítása, képzett személyzet alkalmazása, magas működési árak (reagens és személyzet), logisztikai és analitikai feladatokat figyelembe véve viszonylag lassú átfutási idő (24-48 óra), és jelenleg a kapcsolódó reagensek (elsősorban a nukleinsav tisztító kitek) és műanyagáru (szűrős pipettahegyek, reakciócsövek) hiánya a piacon.

A vírusantigének kimutatására számos módszert dolgoztak ki az idők során. Ezek közül a rutin vírusdiagnosztikában ma az antigén-ELISA, latex-aglutináció és immunchromatográfiás (ICh) tesztek elérhetőek. Klinikai érzékenységük, egyszerű kivitelezésük okán az ICh módszerek változatos formái váltak elérhetővé és népszerűvé sok vírus esetében, újabban a COVID-19 diagnosztikában is. Az antigén ICh tesztek egyes formáit nevezik antigén gyorsteszteknek.
A módszer alapelve, hogy szilárd hordozófelületen (pl. nitrocellulóz membránon) adott pozícióban vírus-specifikus antitest(ek)et rögzítenek. A megfelelő pufferoldatban higított (légúti) mintát egy adszorpciós felületre csöppentik. Onnan a mintában levő antigének a kapillárishatás révén érik el a felületre rögzített antitesteket; ezek találkozásakor specifikus antigén-antitest kapcsolat alakul ki. A kapcsolódást aranykolloiddal jelölt antitestekkel vagy fluoreszcensen jelölt antitestekkel lehet detektálni; előbbit vizuálisan, utóbbit műszer segítségével.

A szervezet vírusfertőzésre adott specifikus reakciója a vírusantigénekkel szembeni antitestek megjelenése. Különféle antitest osztályokat különböztetünk meg, fertőző betegségek esetében az IgM, IgG, és IgA ellenanyagoknak van relevanciájuk. Az IgM és IgG ellenanyagok megjelenése időrendben eltér; az IgM megjelenése tipikusan a fertőzést követő néhány napban már kimutatható, az IgG és IgA ellenanyagoké pár héttel a fertőzést követően igazolható. E vírusellenes antitestek megjelenése vírusonként eltérő dinamikát mutat, ennek ismerete feltétlenül szükséges az ellenanyagtesztek eredményeinek kiértékeléséhez.
Történeti távlatban az ellenanyag vizsgálatnak számos módszerét kifejlesztették (pl. komplementkötés, hemagglutináció-gátlás, vírusneutralizáció), de ma a legelterjedtebb tesztformák az antitest ELISA és az antitest-ICh. COVID-19 ELISA alapú szerológiai vizsgálatához vérvételre van szükség, amit egészségügyi dolgozók végeznek, általában egy arra kijelölt helyen. Az ELISA alapú szerológiához megfelelő infrastruktúra szükséges; ennek beruházási költsége valamelyest elmarad a PCR labor kialakításának költségei mögött. A szerológiai gyorstesztek egy része egyszerű, ujjbegyből végzett mintavétellel megoldható.

A mintát az orr-és a garatváladékból veszik, majd ezt követően elküldik a laboratóriumba, ahol elkülönítik az RNS-t, s elvégzik annak diagnosztikáját. Ezt követően értékelik ki a PCR teszt eredményét.

Annak a valószínűsége, hogy a diagnosztikus teszt értéke negatív lesz egy olyan páciensen, akiben nem áll fenn a vizsgált betegség. A specificitás tehát azt jellemzi, hogy a teszt milyen megbízhatóan azonosítja azokat, akikben nem kóros a vizsgált paraméter.

Annak a valószínűsége, hogy a diagnosztikus teszt értéke pozitív lesz egy olyan páciensen, akiben fennáll a betegség. A szenzitivitás azt jellemzi, hogy a teszt milyen megbízhatóan detektálja a betegség fennállását.

A normál higiéniai szabályok betartása nagyon fontos, ide tartozik például az alapos és gyakori szappanos kézmosás, az rendszeres kézfertőtlenítés. Ügyeljen arra, hogy kerülje az arc, orr, száj és a szemek érintéseit. Jelenleg nincs arról információ, hogy a koronavírusnak lenne, magzatra károsító hatása.

A vírusra a járvány kezdetén még mindenki fogékony, tehát a SARS-CoV-2 vírus az egész emberiség számára veszélyt jelent. Jelenleg egyre bővül azoknak a köre, kik megkapták a védőoltást a vírussal szemben, viszont ugyanúgy, mint minden más vírusfertőzés estén, nem egyformán reagál szerveztünk a vírussal való találkozáskor. A fiatalabb korosztály többnyire tünetmentesen átvészeli a fertőzést vagy enyhe-mérsékelt tüneteket produkál.
Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján az a tapasztalat, hogy nagyobb arányban alakul ki súlyos tünetekkel járó betegség a 60 évnél idősebbeknél, a krónikus alapbetegségben szenvedőknél. pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, szív és érrendszeri betegségek, krónikus légúti betegségek, rosszindulatú daganatos betegségek ezekben az esetekben:

A fertőzés leginkább légúti megbetegedéseket okoz. Ilyenkor a virózis, illetve a klasszikus légúti megbetegedések pl. az influenza általános tünetei tapasztalhatók – 38 °C feletti testhőmérséklet, köhögés, izomfájdalom, ízületi fájdalom, nehéz légzés. Légúti fertőzést, vagy akár tüdőgyulladást okoz. A koronavírus lappangási ideje 2–14 nap. Az esetek többségében a betegség enyhe lefolyású. Előfordulhat azonban az is, hogy a fertőzött személy tünetmentes marad

A koronavírus tünetek közé elsősorban a légúti fertőzés tünetei jellemzőek, mint pl. százat köhögés, viszont súlyosabb esetben előfordulhat a hörghurut vagy a tüdőgyulladás, szélsőséges esetekben akár a beteg kórházi ellátását és lélegeztetést igénylő súlyos tüdőgyulladás is. Egyes személyeknél emésztőrendszeri tünetek is tapasztalhatók, például a hasfájás és a hasmenés. Ezek azonban ritkán fordulnak elő. A betegek egy részénél viszont semmilyen tünet sem jelentkezik, ettől függetlenül a vírust mégis tovább terjesztik a környezetükben

Mindenképpen maradjon otthon, NE keressen fel orvosi rendelőt, mert ha ön valóban koronavírus fertőzésben szenved, akkor a rendelő felkeresésével, akár már át is adhatja a fertőzést az ott várakozó betegtársainak és az egészségügyi ellátó személyzetnek, éppen ezért telefonon értesítse háziorvosát, aki majd el fogja Önnek mondani, hogy mi a további teendője. Amennyiben szükséges, az háziorvos kérni fogja a koronavírus fertőzésnek vizsgálatát

A lappangási idő leggyakrabban 5-6 nap. Ennél rövidebb és hosszabb is lehet, jelenlegi ismeretek szerint a lappangási idő leginkább 1 és 14 nap között változik

Sajnos nem igaz. Ezt az is alátámasztja, hogy a melegebb vagy akár a trópusi klímájú országokban is jelen van a fertőzés. A fertőzés elleni leghatékonyabb védekezés az elővigyázatossági szabályok betartása, a gyakori, alapos, szappanos kézmosás, kézfertőtlenítés, maszk viselése, valamint az orr, száj és szem érintésének, dörzsölésének kerülése

A COVID-19-től az alkoholfogyasztás nem véd meg, sőt még akár veszélyes is lehet, hiszen a túlzott és gyakori alkoholfogyasztás növeli a kockázatát az egészégügyi problémák kialakulásának.

Sajnos a hideg sem véd meg a koronavírustól, mivel a mivel az ember testhőmérséklete a külső hőmérséklettől függetlenül 36,5-37 °C. A leghatékonyabb védekezés a rendszeres és alapos szappanos kézmosás/alkoholos kézfertőtlenítés és a további elővigyázatossági szabályok betartása, mint az maszk viselése, valamint az orr, száj és szem érintésének, dörzsölésének kerülése.

Sajnos a forró fürdő sem elegendő, hiszen a meleg víz és pára ellenére is el lehet kapni a betegséget, mivel a szervezet hőmérséklete a külső hőmérséklettől függetlenül 36,5-37 °C marad. A leghatékonyabb védekezés a rendszeres és alapos szappanos kézmosás/alkoholos kézfertőtlenítés és a további elővigyázatossági szabályok betartása, mint az maszk viselése, valamint az orr, száj és szem érintésének, dörzsölésének kerülése

A vírus elsősorban cseppfertőzéssel terjed, melynek során az egyik személyről beszéd, köhögés, tüsszentés révén a vírus pici váladékcseppekben átkerül a másik személy nyálkahártyáira. Ennek a közvetlen „utazásnak” az elkerülésére mind a magyar, mind a nemzetközi ajánlások 1,5-2 méteres távolságtartást ajánlanak. A legújabb modell szerint azonban ez sem nyújt teljes garanciát, ugyanis kimutatták, hogy a köhögéskor, tüsszentéskor kipréselt, áramló gázfelhőben a váladékcseppek részecskéi hosszú ideig, akár percekig is lebeghetnek, és akár 8 méteres távolságra is eljuthatnak.
Hasonlóképpen, messzebbre jutnak a sportoló személy által kilélegzett váladékcseppecskék; ezért futáskor, kerékpározáskor feltétlenül tartsunk egymástól a szokásosnál nagyobb távolságot.
A 1,5-2 méteres távolságtartás a hétköznapi körülmények között természetesen nyújt valamilyen védelmet, de a legjobb, ha elkerüljük a személyes találkozást.

Sajnos nem. Sem a tüdőgyulladás elleni (pl. pneumococcus), sem a B-típusú Haemophilus influenzae elleni védőoltások nem tudnak védelmet nyújtani az új koronavírussal szemben. ellen. Ezeket a betegségeket okozó kórokozóktól különbözik a SARS-CoV-2 vírus, emiatt külön, erre kifejlesztett oltóanyagra van szükség ellene

Ez változó, attól függ, hogy antigén, antitest, vagy PCR tesztet végeztek-e el, viszont legkésőbb a mintavételt követő 48 óra után, megtudja az eredményt.